2010. márc. 23.

...Feladnád az eddigi életed egy olyan lányért,
akit még csak nem is láttál...


Azt mondod azért, mert Én vagyok az a lány,
Akiben ne feledd, már egyszer csalódtál.
Sajnálom, mert tudom, hogy ez akkor nagyon fájt,
De nem csak Én szúrtam el, Te is hibáztál.
De mindegy, nem keresem a kifogásokat,
Emberek vagyunk és az emberek hibáznak.
Keresik az igazit, a tökéletest, az egyetlent,
De néha az igazi nincs közvetlen melletted.
Megpróbálod másokkal, de mégsem az igazi,
Másra vágysz, mégi mással vagy és így nehéz a tükörbe nézni.
Mert tudod, hogy a szív nem érte dobog,
Hanem azért a valakiért, akire szinte minden nap gondolsz.
Arra vágysz, hogy ott lehess mellette,
Hogy Te legyél az első, akit meglát reggelente.
Fel kell adni pár dolgot, hogy elérjük a célunkat,
És ha nem jön össze, csak el kell temetni a múltat.
Folytatni ott, ahol régen abba hagytuk,
És legalább elmondani, hogy megpróbáltuk.
De tudd, hogy attól még örökre szeretni foglak,
Távol leszünk egymástól, de az érzéseim sosem változnak.
Te leszel az igazi, az egyetnel, a pótolhatatlan,
Remélem Te is így gondolsz majd rám, és nem úgy, mint a múltadra...

2009. okt. 17.

...Szeretlek...



Mért jó ez neked? Miért pont velem kell tenned?
Azt hiszed erős vagyok és csak játszol az érzelmeimmel.
Néha átölelsz és megcsókolsz...
Utána könnyedén eldobsz.
Napokig haragszol rám, ha mással beszélek,
Nem érted meg, hogy nekem csak Te kellesz.
Utána újra közeledsz felém,
Számodra ez meg sem törént...
Mintha minden a régi volna,
Odajössz hozzám és megcsókolsz lassan.
Mondd csak neked ez lenne a boldog kapcsolat?
Hogy ma még velem utána csak úgy ott hagysz???
Néha úgy érzem, hogy már nem bírom tovább, jobb lenne ha véget érne...
De utána rádöbbenek, hogy szeretlek és itt még nem lehet vége...
Kérlek ne félj attól, ami jó,
Én veled leszek bárhol, bármikor...
Persze, ha Te is akarod...
De tudom, hogy igen abból, ahogy a szemed ragyog.
Valamitől félsz és lassan rájöttem, hogy mi az,
Amit csak legbelül érzel, és ki nem mondasz...
A szemeid elárulnak, hisz látom rajtad,
Igen Én is szeretlek, mondd csak ki bátran...
Ki akarod mondani csak félsz, hogy elmenekülök,
De miért tenném, ha még ezek után is az öledben ülök.
Mélyen a szemembe nézel és megremeg a hangod,
Szeretlek kicsim, mostmár tényleg tudod...

2009. júl. 1.

...Hold...



Amikor lemegy a Nap, újra feltűnsz a sötét égen,
Én némán ülök, és csak nézlek.
Te is olyan vagy, mint Én…
Mindig egy újabb alakot öltesz,
Csendben nézel a világra.
Én csak ülök a ragyogó fényedben és csodállak.
Mindennap feltűnsz, és egyre erősebben ragyogsz.
Van erőd újra kezdeni a körforgást…
Talán Te is engem figyelsz…
Nem érted, hogy miért nézlek.
Pedig nagyon egyszerű…
Te adsz erőt, hogy folytassam az életem.
Amikor rád nézek nem csak egy fényt látok…
Hanem mind azt, amit már átéltél...

2009. jún. 15.

...Mikor...

Mikor úgy érzed, hogy könnyebb lenne feladni,
Mikor már tényleg nem számít semmi,
Mikor már fáj a létezés,
Mikor jobb lenne, ha megtennéd,
Mikor már nem érzel semmit,
Mikor már nem dobog a jégszív,
Mikor egy perc is örökkévalóság,
Mikor egy könnycsepp folyik már…



Ne add fel soha… még akkor se, ha úgy érzed nincs tovább,
Nem mindig a menekülés a könnyebb és a jobb talán.
Talpra kell állni, mert mindig van egy remény,
Erősnek kell maradni még akkor is, ha nehéz…

2009. jún. 13.

...Álarc...

Egy álarc amit látsz, csupán egy jelmez,
Mindennap játszom a szerepem és Te ezt el is hiszed,
Csak egy színész vagyok, aki ha nevet, belül akkor is sír,
Elrejtem azokat a dolgokat, amiket nem akarom, hogy lássanak…



Talán egyszer leveszem az álarcom,
De még félek, félek, hogy sebezhető leszek…

2009. jún. 12.

...Porcelán baba...



Csak egy porcelán baba vagyok egy kirakatban,
Minenki rámnéz, majd elsétál halkan,
Egy törékeny arc, egy törékeny lélek,
Nem vagyok egyedül mégis félek,
Csak egy üvegfal választ el a külvilágtól,
És talán lehet, hogy a boldogságtól,
Csak állok és nézem az embereket,
Egyszer talán Én is ott lehetek,
De mi lenne, ha áttörném a falat,
Anélkül, hogy megsebezném magam,
Talán megtalálom azt, amit kerestem,
Amit mindennél jobban szerettem,
Én is tudok majd mosolyogni,
A szívem elkezd újra dobogni,
De ha most mindezt itthagyom,
Csak az üvegfal túloldaláról láthatom,
Nem lesz többé a fal, ami megvéd minentől,
Ami átölelt, ha féltem a létezéstől,
Akkor már nincs vissza út, végleg elveszek,
Nem lesz más, amit tehetek,
Az élet megtanított arra, hogy nincs második esély,
Amit szerettem volna, nem lehet az enyém...