Amikor lemegy a Nap, újra feltűnsz a sötét égen,
Én némán ülök, és csak nézlek.
Te is olyan vagy, mint Én…
Mindig egy újabb alakot öltesz,
Csendben nézel a világra.
Én csak ülök a ragyogó fényedben és csodállak.
Mindennap feltűnsz, és egyre erősebben ragyogsz.
Van erőd újra kezdeni a körforgást…
Talán Te is engem figyelsz…
Nem érted, hogy miért nézlek.
Pedig nagyon egyszerű…
Te adsz erőt, hogy folytassam az életem.
Amikor rád nézek nem csak egy fényt látok…
Hanem mind azt, amit már átéltél...
