...Feladnád az eddigi életed egy olyan lányért,
akit még csak nem is láttál...

Azt mondod azért, mert Én vagyok az a lány,
Akiben ne feledd, már egyszer csalódtál.
Sajnálom, mert tudom, hogy ez akkor nagyon fájt,
De nem csak Én szúrtam el, Te is hibáztál.
De mindegy, nem keresem a kifogásokat,
Emberek vagyunk és az emberek hibáznak.
Keresik az igazit, a tökéletest, az egyetlent,
De néha az igazi nincs közvetlen melletted.
Megpróbálod másokkal, de mégsem az igazi,
Másra vágysz, mégi mással vagy és így nehéz a tükörbe nézni.
Mert tudod, hogy a szív nem érte dobog,
Hanem azért a valakiért, akire szinte minden nap gondolsz.
Arra vágysz, hogy ott lehess mellette,
Hogy Te legyél az első, akit meglát reggelente.
Fel kell adni pár dolgot, hogy elérjük a célunkat,
És ha nem jön össze, csak el kell temetni a múltat.
Folytatni ott, ahol régen abba hagytuk,
És legalább elmondani, hogy megpróbáltuk.
De tudd, hogy attól még örökre szeretni foglak,
Távol leszünk egymástól, de az érzéseim sosem változnak.
Te leszel az igazi, az egyetnel, a pótolhatatlan,
Remélem Te is így gondolsz majd rám, és nem úgy, mint a múltadra...